Képzelt riport a kreativitásról

Fogalmam sincs, mit vártam akkor, amikor a kezembe vettem Elizabeth Gilbert Big Magic című könyvét. Valószínűleg az alcíme fogott meg: “Creative Living Beyond Fear”, mivel én nem tartom magam kreatívnak, és ha valamihez bénának érzem magam, akkor arról általában elolvasok egy könyvet kezdésnek. 

Hát ez a könyv odavágott rendesen. Csak hallomásból ismertem az író korábbi bestsellerét (Eat, Pray, Love), nem is tudtam, hogy ő írta, amikor nekivágtam, de azonnal beszippantott, hogy mennyire töményen van tele jó gondolatokkal, amik a cégvezetés témájára is könnyedén ráilleszthetőek. 

Így hát arra gondoltam, hogy jöjjön valami, amit még sose csináltam (ha már kreativitás ugye, egyem meg amit főztem): egy képzeletbeli interjú a szerzővel. Én kérdezek, és hát én is válaszolok, de a válaszaimban a szerző könyvbeli gondolatait igyekszem visszaadni. 

Miért gondolod, hogy a kreativitás témája releváns lehet vállalkozóknak, vezetőknek is, nem csak íróknak, festőknek?

Mert a kreativitás, az alkotás lényege ugyanaz - létrehozol valamit, ami eddig nem volt. Megtalál egy szikra, egy ötlet (ez szerintem egy szinte természetfeletti dolog, amiről írok bővebben is), ami aztán nem hagy nyugodni. Aztán rengeteg munkát kell beletenned, hogy ebből a szikrából legyen bármi - ez mind a kreativitás része. Ebben egyáltalán nem különbözik egy könyv megírása, egy festmény megfestése egy vállalkozás felépítésétől. 

Mindkettőhöz jól jön ez az “odatartozás arroganciája”, amiről a könyvedben írsz, igaz? 

Igen, ez a kifejezés (arrogance of belonging) angolul jobban hangzik, de bármit is szeretnél alkotni, ez egy jó kiindulópont lesz hozzá.

Hadd magyarázzam meg, mert az arrogancia szóról sokak arra gondolhatnak, hogy itt kijelented magadról: “Én vagyok a legjobb”. Nem erről van szó. Ez a fajta arrogancia csak annyit mond: “Én itt vagyok”. Ennyi. Jogod van alkotni, jogod van megmutatni magad a világnak, mert a világhoz tartozol. 

Értem. Itt arról is szó van akkor, hogy akkor is kilépsz a világot jelentő deszkákra, akkor is kiteszed amit alkottál, ha azt gondolod, hogy nem tökéletes?

Óóóó, a jó öreg perfekcionizmus kérdés. Igen, ezt gondolom! A perfekcionizmus szerintem csak egy "színházba járós" kifejezés az egyszerű félelemre. Ha kreatívan szeretnél élni, tanuld meg, hogy hogyan legyél kőkeményen fegyelmezett félnótás. Ez a teljes ellentéte a perfekcionizmusnak. A perfekcionizmus elérhetetlen - egy mítosz, egy csapda, egy mókuskerék. Egy író azt írta egyszer, hogy “a tökéletes nem csak a jó ellensége, hanem a reálisnak, az elérhetőnek és a mókásnak is”. Én köszönöm szépen, szeretnék reális, elérhető és mókás életet élni! Tehát: tedd bele kőkemény fegyelemmel a munkát, de közben ne vedd túl komolyan magad.

Ráadásul szerintem egy kreatív elme olyan, mintha lenne egy border collie-d. Ha nem dolgoztatod, akkor megtalálja a módját, hogy elviselhetetlenné tegye az életed. Én inkább azt válaszom, hogy engedem ezt a kutyát futni, még ha nem is mindig értem, hogy mit szeretne. 

Mi történik, ha olyan helyekre vinne a kreativitásod, amiből nem lehet megélni? 

Nálam az alkotás és a megélhetés két külön történet. Persze, ha a kettő összetalálkozik, az tök jó, de nem elvárható. Én egészen az Eat, Pray, Love sikeréig főállásban dolgoztam (egy farmon, egy bárban, kétkezi munkát), és csak mellékállásban írtam. Az első megjelent könyveim, novelláim után sem hagytam abba, csak amikor véletlenül írtam egy bestsellert.

Ha azt kiabálod a kreativitásodnak, hogy “Muszáj pénzt keresned nekem”, az körülbelül olyan, mintha egy macskával kiabálnál: fogalma sincs, hogy miről beszélsz, és maximum megijeszted vele, mert furcsa arcot vágsz közben. 

Tehát, egészen nyugodtan kezdd kicsiben, légy kreatív, építsd dolgokat akkor is, ha egy forintot nem hoz a konyhára, és csak téged szórakoztat.

(ide kívánkozik egy Jazz + Az refrén, amit a szerző sajnos nem ismert, pedig tuti beleírta volna a könyvébe:

Ha sehogy nem megy jól,

Ha sehogy nem tudod jól,

Hát csináld rosszul, és csak élvezd!)

Ezt értem, de ha nem teszed oda magad kompromisszummentesen, akkor hogyan leszel sikeres alkotó? 

Hadd bontsam ketté a válaszomat, mert két különböző aspektusról van szó: 

1) Én a pályám elején megígértem magamnak, hogy író leszek. Azt nem ígértem magamnak soha, hogy sikeres író leszek. Sőt, azt sem, hogy publikált író leszek. Egyszerűen csak, hogy író leszek. Mit csinál egy író? Hát ír. Na ebben kompromisszummentes voltam, egész életemben írtam. Ide vonatkozik a “kőkeményen fegyelmezett” része az egyik korábbi gondolatnak: arra, hogy te beleteszed a munkát

2) De könyörgöm, itt nincs szó arról, hogy közben szenvedned kell. Élvezd az életet, élvezd az alkotást. Azt mondani, hogy senki nem épített sikeres céget, vagy alkotott értékes műalkotást anélkül, hogy megszenvedett volna érte - szerintem totális tévedés. Kemény munka, az szerintem is kell hozzá, de szenvedés? Miért lenne ez kötelező?

Ráadásul ha te efféle “Világ Által Megkínzott” művész vagy vállalkozó vagy, akkor van egy kifogásod arra, hogy rosszul bánj a körülötted lévőkkel. Én ezt nem veszem be. Alkotás, vállalkozásépítés közben is lehetsz rendes ember. Adam Phillips azt mondta, hogy “ha a művészet legitimálja a kegyetlenséget, akkor az a művészet nem éri meg”. 

Akkor ezek szerint azokról sincs jó véleményed, akiknek a vállalkozása a gyerekük? 

Nem, valóban nincs. Ez pont az ellentéte annak, amit én hiszek. Elvégre hogyan vedd lazára az alkotás folyamatát, ha a gyerekedről van szó? Ez szimplán nem összeegyeztethető. 

Sokkal inkább fordítva gondolom, ha már bejön a gyerek kérdés: inkább én vagyok az alkotásaim gyermeke. Minden, amit valaha írtam, amit valaha alkottam, engem keltett életre. 

Oké, ez jól hangzik, engem is mindig zavart valami a szenvedő vállalkozó mítoszában, így egy fokkal jobban értem, hogy mi volt az! De még mindig nem pontosan értem: miért érdemes így, ilyen kevés reménnyel belevágni ennyi macerába? 

Az én válaszom erre egy kacsintással: “Mert mókás, nem igaz? Amúgy meg, mégis mit csinálnál az életeddel? Nem alkotnál dolgokat? Nem vágnál bele izgalmas cuccokba? Nem követnéd a kíváncsiságodat?