Hogyan tudom rávenni a kollégáimat, hogy végre hagyják otthon az érzelmeiket?

“Hagyjál már ezzel a pszicho-blablával” - mondta egyszer nekem valaki, akit az adott szituációban feltétlenül szükséges szintnél mélyebben kezdtem el bombázni azzal, hogy miért is viselkedik számára teljesen érthetetlen módon a csapatának egyik tagja. Nálad megesett már hasonló helyzet? 

Fontos tisztázandó: nem gondolom, hogy egy vezető azonnal iratkozzon be egy egyetemi pszichológia alapszakra, amint ebbe a pozícióba kerül. Ugyanakkor azt viszont határozottan merem állítani, hogy vezetőként emberekkel dolgozol. Wow, micsoda állítás! Az embereknek pedig van néhány relatíve jól megismerhető viselkedési mintája, amit a pszichológia, a szociológia és más kapcsolódó tudományok tanulmányoznak. Mérnöknek sem úgy mész, hogy “hagyjál már ezzel a fizika-blablával”, hiszen ott könnyen belátható, hogy ha nem ismered a súrlódás, a termodinamika és a gravitáció törvényeit, az átlagosnál valószínűbb, hogy nehézségekbe fogsz ütközni a szakmád gyakorlása során. 

Ilyenkor szoktam azt hallani, hogy “ez egy istenverte munkahely, hagyja mindenki otthon az érzéseit és foglalkozzunk a melóval”. Hiszen te csak egy jó helyet akartál teremteni, ahol rendesen lehet dolgozni, nem pedig a nyakadba húzni még egy plusz munkát, az emberek terelgetését. A franc se akart vezető lenni, de ha már így alakult, a következőkben olvashatsz pár alapvetést, amivel meg tudod könnyíteni a saját életed. Nem pszichológiai gyorstalpalót állítottam össze, hanem inkább erről az elképesztően széles területről kiválogattam néhány fontos elemet, ami egy magyar cég mindennapjában releváns vezetőként. 

Érzelmi intelligencia 

2016-ot írhattunk, amikor egy kockázati tőkealap csapatában dolgoztam. Fiatal voltam, pár év munkatapasztalattal, betonszilárd pénzügyi tudással, amiről diplomám is volt, és imádtam, amit csináltam. Valami viszont nem hagyott nyugodni: miért van az, hogy a sok év alatt gyártott rengeteg vállalatértékelési modell, üzleti terv valahogyan sose úgy alakult, ahogy azt kiszámoltuk? Ez a dilemma kicsúcsosodása mai napig élénken él az emlékezetemben. Úgy nézett ki a jelenet, amikor egyedül feküdtem a 11. kerületi albérletemben, az egyszemélyes kis ágyamon, szememet a karommal eltakarva, és azon gondolkoztam, hogy “van ez az érzelmekkel kapcsolatos izé, ehhez lehet vajon köze ennek?”

Én, ha valamit nem értek, akkor az első reakcióm: “Olvassunk el egy könyvet róla!” Így is történt, ez a könyv Daniel Goleman Érzelmi Intelligencia című könyve volt. Jó könyv volt, és nem sokkal később bejelentkeztem egy pszichológushoz, azóta több száz órányi coaching, team coaching, önismereti munkán és tréningen vagyok túl. Szóval csak óvatosan induljatok neki az érzelmek világának! 

Azt írtam fentebb, hogy néha talán arra vágysz: hagyja mindenki otthon az érzéseit, hiszen ez egy munkahely. Rossz hír hozója vagyok, de ne lőjetek le érte: ez nem egy létező opció. Van helyette egy sokkal jobb ötletem, mit szólsz ahhoz, ha elfogadod kiindulópontként, hogy embernek lenni azt jelenti, hogy az érzelmeid számos szituációban átveszik az irányítást? Igen, még akkor is, ha te racionális embernek tartod magad (láthattad, éveket töltöttem Excel modellek társaságában, tudom, miről beszélsz 🙂)

Azért jó ez a kiindulópont, mert innen nézve könnyebb a valóság talaján állni. Kahnemann és Tversky, két izraeli kutató munkája Nobel díjat ért, pedig “egyszerűen” csak olyan eseteket, kísérleteket elemeztek, ami ellentmond a józan észnek, és találtak mögöttük olyan mintázatokat, amivel újradefiniálták, mit tekinthetünk józan észnek. 

Két alapvető emberi működést azonosítottak: 

• a “System 1”, ami a gyors, intuitív, érzelmi alapú döntéshozás

• a “System 2”, ami a lassabb, analitikusabb, racionális döntéshozás

A rossz hír, hogy a System 2 működtetése lényegesen energia-intenzívebb, és agyunk imád spórolni a kalóriafelhasználáson, tehát magától a System 1 aktivizálódik - és ez néha tökéletesen jó így (pl. amikor gondolkodás nélkül félreugrasz a rád dudáló autó elől), néha viszont komoly bajba sodorhat (pl. amikor az év végi bónuszokat határozod meg a csapatod számára). 

Ismétlem, mert fontos: a System 1 nem hagyható otthon, nem kapcsolható ki, nem választható le a csapatod tagjairól. Erről reménykedni olyan, mintha az építész azt fejtegetné, hogy mennyire zseniális házakat tudna építeni - csak az a fránya gravitáció ne lenne. Gondolom, egy ilyen építésszel nem lenne nagy kedved együtt dolgozni. 

Kapaszkodj meg: szerintem egyetlen igazán racionális megközelítés van, elfogadni azt, hogy az emberek (beleértve saját magad is) nem racionálisan működnek. Én eddig ezt az egy teóriát találtam, ami kiállja a valóság próbáját. 

Akkor hogyan tovább? Hát, én ha kénytelen vagyok valamivel együtt élni, akkor el szoktam kezdeni megbarátkozni vele. 

Azonnal bevethető: 

• az én szakmai társaságomban menő pszichológushoz, coach-hoz járni - ha ez nálad nem így van, csatlakozz egy olyan körhöz, ahol az!

• keress vissza egy esetet, amikor azt gondoltad: “Ami itt történt, az nem normális”. Aztán forgasd át magadban a kérdést: “Mi lehet itt elrejtve, ami miatt a másiknak ez tűnt normális döntésnek?” Ha megvan ez a kérdés, és tényleg érdekel, indulj el felfedezni!

A poszt egy fejezete volt a Cégvezetői Kötelezők Röviden könyvemből. Ha tetszett, hasonló okosságokat e-book formában te is letölthetsz erről az oldalról!